Kecskeméti Kisvasút

Médiatár

Médiatárunkban képeket, videókat és cikkeket talál a Kecskeméti Kisvasútról. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Amennyiben Önnek is vannak képi vagy írásos emlékei a kisvasútról és azt szívesen megosztaná médiatárunkban, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot!

Válasszon kategóriát:

Képgaléria

Videotár

Kisvasúti Nap és Hajtányparádé Bugacon 2021

90 years of Bugac

Kecskeméti Kisvasút 2009 október

A Kecskeméti Kisvasút végnapjai

Kecskeméti Kisvasút 1928-2009

1995.08.12. Kecskeméti kisvasúti nap, avagy Kispöfögés '95

Hajtányozás a Kecskeméti Kisvasúton

Kecskeméti Kisvasúti nap 2003

Évszakok - bugaci emlékek

XXV. Kecskeméti Kisvasúti nap

Kecskeméti Kisvasút 2002

1997.06.08. Kisvasútazás Kecskemét - Kiskőrös

Cikkek gyűjteménye

Visszatérhet az élet a bugaci kisvasútra

Radio Smile – 2021. augusztus 10.

Vasútbarátokkal telt meg a Kecskeméti Kisvasút bugaci állomása a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány szombati hajtányparádéján. Az eseményen a hajtányozás mellett a bugaci állomás újjászületéséről szóló terveiket is felvázolták a szervezők. Az alapítvány először tavaly rendezte meg a hajtányozást a hajdani kisvasút Bugac Állomásán, amit a nagy érdeklődésre tekintettel idén megismételtek. Az állomáson Kékesi Márton társszervező és ötletgazda köszöntötte a vaspálya nagy számban összegyűlt szerelmesét. Köszöntőjében visszatekintett a kisvasút történetére, de ami talán még érdekesebb, hogy a mai állapotánál fényesebb jövőjéről is szólt.

Megtudhattuk, hogy folyamatban van a vasútvonak hajtányközlekedésre való megnyitása. Az erre a célra alapított cég a pályán lévő hajtányforgalmat átvenné a MÁV-tól és így meghatározhatná a forgalom rendjét és szabályait.

Az eredeti cikk és hanganyag elérhető: https://radiosmile.hu/news/967/visszaterhet-az-elet-a-bugaci-kisvasutra

Kisvasúti Nap és Hajtányparádé Bugacon

Hiros.hu – 2021. augusztus 07.

Idősebbek és fiatalok is kipróbálhatták a kézihajtányozást, sőt motoros hajtánnyal kirándulhattak Bugac vasútállomásán szombaton a Kisvasúti Nap és Hajtányparádén.

Bugac adott otthont ma a Vasúttörténeti Alapítvány, a Kiskunsági Hajtánypálya és a Kecskeméti Kisvasútért civil szervezetek közös rendezvényének. A Kisvasúti Nap és Hajtányparádé legérdekesebb pillanatai maguk a járművek voltak. A hajtányokat ki lehetett próbálni utasként, de a kézihajtányokat mindenki saját maga is hajthatta.

Az elmúlt 12 évben a térségben szünetelt ezeknek a járműveknek a közlekedése, de az utóbbi években elkezdődött a vasútvonal helyreállítása és a hajtányközlekedésre való alkalmassá tétele. A cél az, hogy egészen Kiskunmajsáig, illetve ellenkező irányba Bugacpusztaházáig el lehessen jutni.

Bugac térségében nagy múltja van a pöfögésnek, a kisvasútnak. 2017 óta minden évben megszerveznek emléknapot is.

Az eredeti cikk elérhető: https://hiros.hu/hirek/kisvasuti-nap-es-hajtanyparade-bugacon

Örömünnep a Kecskeméti Kisvasúton

Vasutas Magazin – 2021. augusztus 16.

A tavalyi bugaci rendezvény széles körben közönségsikert okozott, ezért döntöttek a szervezők (Vasúttörténeti Alapítvány és a Kiskunsági Hajtánypálya tagjai) az idei program megszervezése mellett. Meghirdették újból és visszatérően a Kecskeméti Kisvasút Napját és a Hajtánytalálkozót.

Bugac

2021. augusztus 7-én 10 órára gyülekeztek Bugac állomásra az ország különböző tájegységeiről a többségében különlegesnél is érdekesebb, saját készítésű motoros hajtányok és vontatmányok. Kékesi Márton ötletgazda és egyben mint a már hatósági vizsgával rendelkező vasútüzem-vezető tartotta az eligazítást és ismertetést a projekt jelenlegi állásáról. Hosszas erőfeszítések után, nemsokára olyan fázisába érhet a hajtánypálya projekt, hogy hivatalosan is lehet majd hajtányozni a 2009-ben bezárt Kecskeméti Kisvasút kiskunmajsai vonalán. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a jövőben lehetőség nyílik majd hajtányok bérlésére és használatára is. A hajtányozás széles körben való elindulásához szükséges még a járműengedélyezés folyamatának egyszerűsítése, több dokumentáció beszerzése, a MÁV-val és az önkormányzatokkal történő egyeztetések.

Image

 

Beszéde után ünnepélyes váltóállítással kigördültek a hajtányok Bugacpusztaháza, valamint Bugac felső, Móricgát irányába. Visszatérésük után utascserékkel indultak Hittanyára, ahol a Lelkigyakorlatos Tábor szervezői ebéddel várták őket. Cserébe a táborozók nagy örömükre ki is próbálhatták a hajtányokon utazást Szank irányában. A hajtányok, köszönhetően a Kiskunsági Nemzeti Park közelségének, gyönyörű, hangulatosnál hangulatosabb helyeken haladtak keresztül. Utazás közben mintha megállt volna az idő, különös nyugalom és ámulat járta át a hajtányok utasait, miközben maguk után hagyták a híres homokbuckás ősborókásokat, szarvasmarha gulyákat, gémeskutakat és az erdőkből előbújó magányos kis tanyákat. Mással össze nem hasonlítható élmény volt a hajtányokon történő robogás a lombkoronás alagutakon keresztül! Ahhoz, hogy ez az élmény megvalósulhasson, sok-sok önkéntes munkára volt szükség a pályatest járhatóvá tételével, a bokrok, fák kivágásával, az útátjárók kitisztásával!

 

Délutánra Bugacon megint szép számban gyűltek össze az érdeklődő vendégek, így szinte estébe hajlóan üzemeltek a járművek. A kézihajtányok is folyamatosan mozogtak az állomás első vágányán, a gyerekek igen ügyesnek bizonyultak az irányításukban, két sportosabb vasutas kolléga pedig egészen Bugac felső állomásig jutott velük! Újra életre kelt tehát Bugac állomás, de nem csak úgy, mint tavaly, hanem a működő váltóknak köszönhetően valódi forgalmat lehetett lebonyolítani.

A várakozási időkben pedig a vendégek egyszerű vendéglátásban is részesülhettek az önkormányzat jóvoltából, valamint megtekinthették a rögtönzött vasúttörténeti kiállításunkat, támogatói jegyeket vásárolhattak és emléklapokat kaphattak. A nap folyamán szerzett élményekről sokat beszélgettünk és reményünket fejeztük ki, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor ismét nagyszerű élményekben lesz részünk.

Az eredeti cikk elérhető: https://www.vasutasmagazin.hu/szabadido/oromunnep-kecskemeti-kisvasuton

Visszatérhet az élet a bugaci kisvasútra

BAON – 2021. augusztus 07.

Vasútbarátokkal telt meg a Kecskeméti Kisvasút bugaci állomása a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány szombati hajtányparádéján. Az eseményen a hajtányozás mellett a bugaci állomás újjászületéséről szóló terveiket is felvázolták a szervezők.

Az alapítvány először tavaly rendezte meg a hajtányozást a hajdani kisvasút Bugac Állomásán, amit a nagy érdeklődésre tekintettel idén megismételtek. Az állomáson Kékesi Márton társszervező és ötletgazda köszöntötte a vaspálya nagy számban összegyűlt szerelmesét. Köszöntőjében visszatekintett a kisvasút történetére, de ami talán még érdekesebb, hogy a mai állapotánál fényesebb jövőjéről is szólt.

“Megtudhattuk, hogy folyamatban van a vasútvonak hajtányközlekedésre való megnyitása. Az erre a célra alapított cég a pályán lévő hajtányforgalmat átvenné a MÁV-tól és így meghatározhatná a forgalom rendjét és szabályait.”

Ennek Kékesi Márton lesz az üzemvezetője. A folyamatnak tulajdonképpen már a végén járnak, műszaki és jogi oldalról is hátra van néhány mozzanat. Fontos jogszabályi tisztázást igényel a járműengedélyek kérdése. A járműveket most bonyolult és költséges engedélyeztetési eljárásnak kell alávetni, de az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen dolgoznak ennek egyszerűsítésén. Ezt megelőzően tömeges hajtányozásra még nincs lehetőség.

Elhangzott, hogy sokkal egyszerűbb szabályrendszer lesz érvényben, mint a nagyvasút esetében és vasúti előképzettség nélkül elsajátítható lesz a szabályos közlekedés.

“A pályaüzemeltetésen túl az ingatlanok felújításának kérdése még nem tisztázott. Bugacon az önkormányzat újítaná fel Európai Uniós forrásból Bugac Felső állomásépületével és a melléképületekkel együtt és bekapcsolná a helyi turisztikába.”

Az önkormányzat a pálya üzemeltetőjével olyan működési modellt dolgoz ki, hogy ezekből az épületekből a vasúti funkciókat is el lehessen látni. Mint Kékesi Márton fogalmazott, az együttműködés a MÁV-on is jelentősen múlik, a vasúttársaságnak pedig még van tennivalója az ügyben

Ha ez megvalósul, akkor bárki bejelentkezhet majd hajtányozásra, lehetőleg egészen Kiskunmajsáig és Jakabszállásig. A turisták körében a bugacinál kevésbé népszerű kiskőrösi vonallal kapcsolatban Kékesi Márton elmondta, hogy az igen rossz állapotban van, melynek utolsó kilométerét és a végállomást a Budapest-Belgrád vasútvonal építése miatt elbontják és földkúppal zárják le. A felszedett sínanyagot szeretnék a bugaci szakaszon felhasználni.

Kékesi Márton elmondta továbbá, hogy szeretnének vontatható állapotúvá felújíttatni egy-egy teher és személykocsit, melyek élő és mozgó múzeumai lennének a szárny történelmének.

Mindez teljes egészében magánforrásból valósulhat meg.

A beszédet követően Kélkesi Márton ünnepélyesen felnyitotta az állomás váltóját, így szabaddá téve a szakaszt Bugacpusztaháza felé. Mi is felültünk az egyik motoros hajtányra, amin a 20 kilométeres sebesség szinte hajmeresztőnek tetszett, de a vezetője szerint a nem túl jó állapotú bugaci sínpáron 30-al biztonságban lehet még közlekedni. Hajtányozónk maga építette a járművét, a két hónapos építést mintegy éves tervezés előzte meg. A 125 köbcentis, 10 lóerős, 50 kilométeres végsebességre képes motort egyben megvásárolta, de a kerekek kérdése nehezebb volt. Vagy öntödében kiöntik a kívánt formát, vagy pedig vastagfalú gázcső és kazánlemez összehegesztéséből hegesztésével alakítják ki a profilt, amit azután esztergálnak. Mindkét módszer költséges, egy készlet kerék elkészítése több százezer forintba kerül, egy motoros hajtány megépítésének anyagára pedig félmillió forint körül van. A következő hajtányozást szeptember 18-án Jakabszálláson tartják.

Az eredeti cikk elérhető: https://www.baon.hu/helyi-kozelet/2021/08/visszaterhet-az-elet-a-bugaci-kisvasutra

Igazi kuriózum: mesés, szuperhosszú hajtánypálya épül Magyarországon

Hello Vidék – 2020. november 29.

Egykor a vasúti pályaszakaszok ellenőrzésének felgyorsítására használták a hajtányokat, amit a hangja után a népnyelv csak nyiknyikként emlegetett. A klasszikus, komolyabb izomerőt igénylő, kézi hajtásúakat a háromkerekű sín-kerékpárok követték, majd jöttek a több személy által is hajtható verziók és a motorizált változatok. A vasúti technika fejlődésével azonban leáldozott az aranykoruk, ez idáig legalábbis. A MÁV-START járműfejlesztő mérnöke, Kékesi Márton ugyanis jelenleg azon dolgozik, hogy a használaton kívüli Kecskeméti Kisvasút vonalát hajtánypályaként élessze újjá.

Magyarországon a Budapest-közeli Nagyréten található 750 és a nagybörzsönyi 200 méteres körpálya kivételével nem találunk legálisan működő, a nagyközönség számára is kipróbálható hajtánypályát. Ehhez egészen az ausztriai Burgenlandig kell utazni, ahol már egy 23 kilométeres szakasz áll rendelkezésünkre, ahol hosszú órákra belefeledkezhetünk a hajtányozás élményébe és az osztrák táj szépségeibe. Ezt fogja potenciálisan lekörözni az a projekt, amely, ha megvalósul, legalább 30, de akár 50 kilométeren, a Kecskeméti Kisvasút nyomvonalán fogja létrehozni hazánk első hajtány teljesítménytúra útvonalát.

A vasúti forgalomból kivont szakasszal kapcsolatban először egy 2010-es konferencia kapcsán merült fel, hogy annak turisztikai hasznosítása nem lenne ördögtől való gondolat, ám ezt követően egészen tavaly augusztusig jobbára semmi sem történt. A 2019 nyarán megtartott bugaci hagyományőrző rendezvényen a tíz éve megszűnt Bugaci Kispöfögő tiszteletére rendezett programok alkalmával siklottak újra a háromkerekű vasúti biciklik és a két fő meghajtásos hajtányok a vonalon, ami remek aprója volt annak, hogy ne hagyják a sínpárt tovább gazosodni.

A kezdeményezés ötletgazdája, Kékesi Márton szerint a teljes leállás óta, azaz több mint 10 éve több próbálkozás volt a szakasz kisvasút formájában történő újjáélesztésére, azonban ezek a kísérletek rendre elhasaltak, az amúgy tetemes, több milliós büdzsé miatt pedig ki tudja, meddig lett volna az üzem ebben a formában rentábilisan fenntartható. „Az én elképzelésem alulról építkezik, ez lehet a siker nyitja. Hajtánypályaként lényegesen kisebb beruházási igénye van a fejlesztés elindításának, és így arra is van esély, hogy mindenféle állami vagy önkormányzati pénzügyi segítség nélkül megkezdjük a turisztikai hajtánypályává való alakítást. Fontos azonban még egy szempontot figyelembe venni: 2015-ben változott a jogi környezet, ami egyáltalán lehetővé tette azt, hogy a vonal hajtánypályává alakuljon, 2018-ban pedig történt egy további törvénymódosítás, ami ezt még könnyebbé tette. Tehát igazából 2018 óta van olyan jogi háttér, ami ezt a projektet lehetővé teszi” – magyarázta a járműfejlesztési mérnök, miért lehet működőképes a korábbi hamvába holt ötletek dacára az általa elindított kezdeményezés.

A pálya turisztikai célú hasznosítása szerencsére mind a szegedi és kecskeméti területi főnökségnél, mind a fővárosi vezérigazgatóságnál nyitott fülekre talált, így a projekt jelenleg a belső egyeztetések fázisában tart, amely során kialakítják az üzemeltetés feltételeit. Később a működés egyik kulcsfigurája lesz a vasúti üzemvezető tisztsége, ezt fogja betölteni a jövőben Kékesi Márton, akinek a vasút iránti lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az InterCity+ kocsik fejlesztésén túl egy ilyen komplex feladatot is képes volt magára vállalni.

Talán a vasút iránti elkötelezettségemből fakad, hogy különösen érdekel a regionális közlekedés, mivel a vasút nemcsak a fővárost és a vidéket, de az embereket és különféle tájakat is összeköti. Ez viszonylag kevesebb figyelmet kap, pedig úgy gondolom, hogy sok odafigyeléssel aránylag kis összegekből is jelentős fejlesztést lehet megvalósítani

– világított rá a szakember, hogyan került a kiskunsági hajtánypálya mozgalmának élére.

A településeken átívelő fejlesztések egyik legjobb ismérve, hogy továbbiakat generálnak, így a Kecskemétet Kiskőrössel és Kiskunmajsával összekötő szakasz további lehetőséget teremthet az érintett települések életében, ami hosszabb távon nemcsak a belföldi, hanem a külföldi turizmust is élénkítheti, ami végső soron a térség gazdasági fejlődését segíti elő.

Magyarországon nincs még egy ennyire komoly hajtánypálya, ezért a magyar hajtányosok részéről biztos, hogy komoly érdeklődést fogunk tapasztalni. Mivel azonban a magyarok kevésbé ismerik ezt a fajta szabadidős tevékenységet, mindenképpen arra számítunk, hogy sokan pont azért látogatnak majd el ide, mert sehol máshol nincs ilyen az országban, és ki szeretnék próbálni. Elsődleges célközönséget a családok jelentik, de úgy gondolom, életkortól függetlenül mindenki megtalálja majd a maga számára megfelelő hajtányozási módot. A hajtányok egy része emberi erővel hajtható, de léteznek motoros hajtányok is, illetve tervezünk az elektromos rásegítésű kerékpárokhoz hasonló, elektromos hajtányokat is üzembe állítani. Így meg tudjuk találni azt az optimumot, hogy része is legyen a mozgás a tevékenységnek, de fizikailag ne legyen annyira megterhelő

– beszélt a jövőbeli reményekről és tervekről az ötletgazda.

A pályát az eddigi tárgyalások szerint előzetes bejelentkezés után lehet majd igénybe venni, és várhatóan a hétvégéken és tanítási szünetekben lesz a legnagyobb a forgalom, amikor a családosok gyermekeikkel együtt vehetnek majd részt az új szabadidős programon. Noha a projekt még csak igen kezdeti stádiumában van, a HelloVidék kérésére Kékesi Márton elárulta, legkorábban mikortól számolhatunk a szakasz birtokba vételével:

Jelenleg úgy tűnik, hogy a különféle tárgyalások lefolytatása, az engedélyek beszerzése és az üzemvezetői végzettség megszerzése 2021 tavaszánál előbb nem következhet be, de nem merem ígérni, hogy akkor már hajtányozhatunk. Viszont szeretném, ha fokozatosan el tudna indulni az üzem, hogy egy-két próbahajtánnyal ki lehessen próbálni a pályát. Hiába van jó kapcsolat a MÁV-on belül mindenkivel, az érintett önkormányzatokkal is megbeszéléseket kell folytatnunk, és jöhetnek még olyan akadályok, amik hátráltatják ezt a folyamatot. Gondolatban mindig jóval előrébb járok és optimista vagyok, de sajnos a realitás az, hogy még jó néhány hónapot várnunk kell rá.

Az eredeti cikk elérhető: https://www.hellovidek.hu/utazas/2020/11/29/igazi-kuriozum-meses-szuperhosszu-hajtanypalya-epul-magyarorszagon

Képes beszámoló a bugaci vasutas rendezvényről

Vasutas Magazin – 2020. augusztus 13.

A szegedi Vasúttörténeti Alapítvány megalakulása óta gondot helyez és gyakorlatban is végzi a Kecskeméti Kisvasút propagálását, emlékének ápolását. Az augusztus 8-ára szervezett bugaci programjukat is ennek a jegyében, több különleges rendezvénnyel színesítve tartották meg.

A Művelődési Központban megnyitották – Endre Gábor alpolgármesterrel közösen – az Alapítvány gyűjteményéből a Kecskeméti Kisvasút és az itt közlekedett „Bugaci Kispöfögő” gőzmozdony által vontatott nosztalgiavonatok történetéről, relikviáiból, dokumentációiból, fényképeiből összeállított vasúttörténeti kiállítást.

Ezt követően került sor a „100 éve épült a Galambos-Bugac közötti kisvasút” c. könyv bemutatására. Selymesi Sándor nyugdíjas vasutas írását az Alapítvány gondozásában jelentették meg. A hiánypótló kiadvány az alig ismert kisvasút rövid életű történetét dolgozza fel igen precíz, szakmai tartalommal. Jelentősége pedig abban áll, hogy ez volt az elődje a Kecskeméti Gazdasági Vasút létrejöttének. A könyv megvásárlásához és a szerzői dedikáláshoz hosszú sor kígyózott.

A 100-nál is több érdeklődő az ország szinte minden szegletéből érkezett. 

A következő napirendi pont már Bugac állomáson folytatódott. A 10 éve bezárt épületet, környezetét és a pálya bizonyos szakaszát méltó módon rendbe tették a vasutas kollégák, az önkormányzat dolgozói és számtalan önkéntes vasútbarát. A leendő „Kiskunsági hajtánypálya” projekt bemutatását Kékesi Márton vasutas ötletgazda ismertette a mintegy 10 pályamesteri motoros- és két kézihajtány gyűrűjében.

A vendégek körében óriási, különleges élményt jelentett a gyakorlati rész, amikor kipróbálhatták – rövid szakaszon – a különleges járműveken való zötykölődést és a kézihajtányokkal versenyt is rendezhettek.

Az eredeti cikk elérhető: https://www.vasutasmagazin.hu/esemenyek/kepes-beszamolo-bugaci-vasutas-rendezvenyrol

Kiskunsági Hajtánypálya projekt bemutatása könyvbemutatóval

zj66.bloglap.hu – 2020. augusztus 11. 

Száz éve épült a majdnem teljesen elfeledett Galambosi Kisvasút, amelynek feladata a bugaci erdők vágásérett és kitermelt faanyagának a bugacmonostori téglaégetőbe szállítása volt. A vonal nem volt hosszú életű, szerepét az1928-ban megnyílt Kecskeméti Gazdasági Vasút vett át. A terület birtokosa és mindkét vasút tulajdonosa Kecskemét városa volt.

A projekt és könyvbemutató a bugaci művelődési házban kezdődött, majd Bugac állomáson folytatódott. Az első vágányon a pályamesteri hajtókák, két darab háromkerekű kézihajtány, a II. vágányon az érkezett motoros hajtányok sorakoztak fel. A Vasúttörténeti Alapítvány “Zöld Pillangó” PVG-je (a képen közép tájon) most a “III. vágányra” szorult egy váratlan motorhiba miatt nem állhatott a többiek közé.

Találkozó célja azon eszme népszerűsítése, hogy a kényszerűség miatt üzemszünetelő vasútvonalak remek hajtánypályák lehetnek.
Így több fontos célt megvalósíthatunk, folyamatosan járjuk ellenőrizzük a pályákat, nem “kopnak fel” a sínek és egyéb berendezések. Teret adhatunk a falusi, kistérségi turizmus növekedésének egy érdekes és különleges élmény megélhetővé tételével. És, nem utolsó sorban a vasút vonal gondozó, tisztán tartó és megőrző munka közösséget is teremt.
Az esemény képtára a kisvasut.hu honlapon megtalálható, a program és a munka folytatódik!

Az eredeti cikk elérhető: http://zj66.bloglap.hu/cikkek/kiskunsagi-hajtanypalya-projekt-bemutatasa-konyvbemutatoval-72466/

Kiállítással és könyvbemutatóval emlékeztek a bugaci kispöfögőre

BAON – 2020. augusztus 09. 

Zsúfolásig telt szombaton vasútbarátokkal, egykori vasutasokkal és utasokkal a bugaci művelődési ház, ahol vasúttörténeti kiállítással és könyvbemutatóval emlékeztek a bugaci kispöfögőre.

A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány ünnepi eseményén mutatták be a Száz éve épült a Galambos-Bugac közötti kisvasút című hiánypótló könyvet is, melyet a Harkakötönyben élő amatőr történész, korábban mozdonyvezető Selymesi Sándor írt. Elmondta, 1920. december 15-én adták át a mindössze 15 kilométeres erdei kisvasutat, amely csupán egy évtizedig működött.

Az ország számos pontjáról érkezett vendégeket Endre Gábor, Bugac alpolgármestere üdvözölte. Köszöntőjében arról beszélt, hogy milyen sokat jelentett a bugaciak számára a kisvasút. – Számunkra a kisvasút nem csupán közlekedési eszköz volt. Olyan volt mint a harangszó. Tudtuk, mikor jön a „munkás”, azaz a fél ötös vonat, amivel a szüleink érkeztek haza a munkából. Amikor a vonatot meghallottuk, rohantunk hazafelé – idézte fel gyermekkori emlékeit az alpolgármester.

Nagy József, házigazda, az alapítvány kuratóriumi titkára, egykori mozdonyvezető is számos kedves, személyes történetet osztott meg a kispöfögőről. Azt is elmondta, hogy az egykor nagyon népszerű kisvonat 1928-tól 2009. december 12-ig szállította az utasokat Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa vonalon. A kiskőrösi szárnyvonalat Törökfáiból elágazva 1952-ben adták át a forgalomnak. Az egyforma hosszúságú 52-52 kilométeres vonalakon napi három vonatpár közlekedett.

A hagyományőrző rendezvény a vasúti hajtányok parádéjával és a nagyszabású bejelentéssel zárult. Nagy József elmondta, a Kiskunsági Hajtánypálya projektjét elfogadta a MÁV, a vasúttársaság segíti és támogatja annak a megvalósítását. Kékesi Márton, a projekt ötletgazdája a Kiskunsági Hajtánypálya megvalósításának terveiről számolt be. Elmondta, az egykori Kecskeméti Kisvasút vágányait szeretnék újra élettel megtölteni, szabadidős elfoglaltságot, sportolási lehetőséget biztosítani a hajtányozók számára. Hozzátette: a mai nap ennek a társadalmi igénynek a kifejezése is. Történtek már előrelépések, sőt törvénymódosítás is született, ugyanakkor ehhez még sok mindent teljesíteni kell. Így például a pályát járhatóvá és biztonságossá kell tenni, amiben szívesen fogadják az önkéntesek segítségét – hangsúlyozta Kékesi Márton, a MÁV-START Zrt. járműkonstrukciós vezetője.

Az eredeti cikk elérhető: https://www.baon.hu/helyi-kozelet/2020/08/kiallitassal-es-konyvbemutatoval-a-bugaci-kispofogore-emlekeztek

 

Életre kelhet-e a bugaci kispöfögő?

Kecskemét Online – 2020. augusztus 14. 

A Száz éve épült a Galambos-Bugac közötti kisvasút címmel megjelent kötet bemutatóját rendezték meg a bugaci művelődési házban. Az eseményen a Vasúttörténeti Alapítvány kiállítást is rendezett a kisvasutak történetéről. A programon számos, még üzemelő kisvasút képviselői is jelen voltak, akik egy-egy hajtányt is hoztak magukkal, amelyeket később bárki kipróbálhatott a vasútállomáson. Ahol azt is bejelentették, hogy hamarosan újra életre kel a még megmaradt kisvasút-szakasz, ezúttal azonban elsősorban a sportot, szórakozást szolgálva.

A rendezvényen megjelenteket Endre Gábor, Bugac alpolgármestere köszöntötte, aki elmondta, hogy a kisvasút működése során nagyon sokat jelentetett a bugaciaknak, a tanyavilágban élőknek. Segítette munkába járásukat, a megtermelt termékeik piacra szállítását éppúgy, mint a gyerekek iskolába járását. Személyes élményeit is megosztotta. Elmondta, hogy gyermekkorában számukra a kisvasút nem csupán közlekedési eszköz volt. Olyas valami, mint a harangszó. Tudták, mikor jön a munkás, azaz a félötös vonat, amivel a szüleik érkeztek haza a munkából. Amikor a vonatfüttyöt meghallották, rohantak hazafelé, és mindig sikerült előbb hazaérni, mint szüleiknek. Később, amikor már serdűlőként iskolába jártak Kecskemétre, szintén hasznukra volt a kisvonat. A menetidő elég hosszú volt, így ismerkedni tudtak lányokkal, utazás közben pedig címet, esetleg telefonszámot is cserélni.

Nagy József, házigazda, az alapítvány kuratóriumi titkára, egykori mozdonyvezető is számos kedves, személyes történetet osztott meg a kispöfögőről. Azt is elmondta, hogy az egykor nagyon népszerű kisvonat 1928-tól 2009. december 12-éig szállította az utasokat a Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa vonalon. A kiskőrösi szárnyvonalat Törökfáiból elágazva 1952-ben adták át a forgalomnak. Az egyforma hosszúságú 52-52 kilométeres vonalakon napi három vonatpár közlekedett.

A köszöntők után a Harkakötönyben élő amatőr történész, korábban mozdonyvezető Selymesi Sándor szólt kötetéről. Elmondta, 1920. december 15-én adták át a mindössze 15 kilométeres erdei kisvasutat, amely csupán egy évtizedig működött. Az építkezés részleteit, tervrajzait, a tíz éves működés legfontosabb mozzanatait összegezte.

A könyvbemutató, és a kiállítás megtekintése után a közönség a vasútállomásra vonult. Itt Nagy József alapítványi elnök fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy a Kiskunsági Hajtánypálya projektjét elfogadta a MÁV, a vasúttársaság segíti és támogatja annak a megvalósítását. Kékesi Márton, a projekt ötletgazdája pedig a Kiskunsági Hajtánypálya megvalósításának terveiről számolt be. Elmondta, az egykori Kecskeméti Kisvasút vágányait szeretnék újra élettel megtölteni, szabadidős elfoglaltságot, sportolási lehetőséget biztosítani a hajtányozók számára. Hozzátette: a mai nap ennek a társadalmi igénynek a kifejezése is. Történtek már előrelépések, sőt törvénymódosítás is született, ugyanakkor ehhez még sok mindent teljesíteni kell. Így például a pályát járhatóvá és biztonságossá kell tenni, amiben szívesen fogadják az önkéntesek segítségét is.

A félegyháziaknak az ifjúsági tábor lepusztulása ellenére is kedvelt kirándulóhelye Börzsönyben Kemence. Nagyon sokan találkoztak már ott – sőt utaztak is rajta – a kisvasúttal. A bugaci rendezvényen ott voltak a kemencei kisvasútmúzeum képviselői is, akik egy hajtányt is hoztak magukkal. Szűcs Zoltán, a Vasúttörténeti Alapítvány alapító tagja, a kemencei kisvasút múzeumának önkéntese arról számolt be lapunknak, hogy augusztustól felújítják a Csarnavölgyben működő kisvasutat. Ennek köszönhetően jövőre már az oda látogatók sokkal több járatot, újabb szerelvényeket is kipróbálhatnak. A múzeum természetesen a felújítás ideje alatt is fogadja látogatóit.

Az eredeti cikk elérhető: https://keol.hu/kecskemet-bacs/eletre-kelhet-e-a-bugaci-kispofogo

Nem vagyunk egyedül – 3. rész (Kókai Károly)

Kókai Károly emlékei a kisvasútról…

Egy kiskőrösi osztálytársam beszélt rá, hogy próbáljuk ki a kecskeméti kisvasutat. Azt ígérte, hogy számtalan érdekes dolgot láthatok, ha vele tartok. A kecskeméti fűtőházban tényleg volt minden, amit még sosem láttam. Például Skoda sínautó és poggyászteres debreceni kocsi (ilyeneket újítottak fel most a hűvösvölgyi fűtőházban). A legérdekesebb az úgynevezett zsámolyozó kocsi volt. Ezzel átrakás nélküli kapcsolatot lehetett biztosítani a normálnyomközű és a keskenynyomközű vasútállomások közötti teherforgalom számára. A zsámolyozó kocsi egy nagyon alacsony felépítésű kisvasúti kocsi, aminek a tetejére egy alacsony rámpán rá lehet tolni a nagyvasúti kocsikat, majd miután ott rögzítették, a vonatba sorozva el lehetett juttatni a kisvasúti állomásokra. Ezzel meg lehetett takarítani a körülményes átrakást a nagyvasúti és a kisvasúti kocsi között. Elsősorban síkvidéki, viszonylag nagy tengelyterhelésű pályákon alkalmazhatták, ahol a megfelelő méretű űrszelvény biztosítása nem okozott problémát.

Töredelmesen bevallom, hogy valószínűleg sosem lettem volna mozdonyvezető, ha gyerekkoromban az érvényes szabályokat megszegve időnként nem utaztam volna mozdonyon. Időnként kértünk és kaptunk engedélyt mozdony első vezetőállásán való utazásra az igazgatóságtól vagy a vezérigazgatóságtól, de rendszeresen erre nem lehetett számítani. Természetesen, amikor a lebukás veszélye minimálisnak látszott, próbálkoztunk a mozdonyvezetőknél. Az iskola – a Mechwart – említése, ahol tanultunk sokszor varázsigeként hatott. Számtalan mozdonyvezető tanult korábban ugyanott, és a közös sors, az iskolai élmények, a közös tanárok emléke sokak szívét meglágyította, és felengedtek minket a gépre. Persze akkor még más, emberibb világot éltünk, ma már ezzel biztosan nem próbálkoznék.

Kecskemétről Kiskőrösre indulás előtt megkörnyékeztük a fiatal masinisztát. Kiderült, hogy ő is a Mechwartban tanult, tanáraink java részét ő is ismerte. Folyamatosan mesélte az élményeit. Pár perc múlva megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk vezetni. Hogy a viharba ne lett volna? Teljesen átszellemülve vágtattunk az Mk48-assal vonatott szerelvénnyel keresztül a kiskunsági tanyavilágon. A mozdonyvezető „felsőbb utasítására”, bár kissé bizonytalanul, a 40 km/h sebességet is átléptük. Már-már úgy éreztük, a TGV-vel száguldunk a homok hátán.

– Itt kürtöljetek egy hosszút! – kaptuk az utasítás. Egy fél perc múlva házak közé értünk, ahol a mozdonyvezető hirtelen ránk szólt, hogy azonnal álljunk meg. Nem értettük. Se állomás, se megálló, se jelző… Semmi, ami okot adhatna erre. Gondolkodtunk, mit ronthattunk el, mit nem vehettünk észre, mi történt, ami miatt hirtelen megtorpantunk, de kérdő pillantásainkra nem kaptunk választ. Megállás után a masiniszta leugrott a fülkéből, és szapora léptekkel az egyik ház felé iramodott. Kinyílt a kertkapu, és egy fiatalasszony jelent meg előtte, nehéznek látszó szatyorral a kezében. A kapuban megölelték egymást, forró csókot váltottak, a szatyor gazdát cserélt, és pár másodperc múlva már vágtattunk tovább.

– A feleségem… – kaptuk a magyarázatot. – És az ebédem. – A szatyorból befőttes üvegben leves, egy dobozban sült csirke és krumpli került elő. Az addig mosolyogva bámészkodó utasok felhúzták az ablakokat, újra letelepedtek az ülésekre, mi pedig szaporán róttuk tovább a kilométereket a legelők, kaszálók, rétek, erdők, szántók és tanyák között. Közben azon ábrándoztunk, hogy már csak néhány év, és ami most még csak dédelgetett álmunk, hamarosan hivatásunkká válik. És talán valahol egy kertkapu mögött egy csinos lány minket vár majd ebéddel. Úgy 5–6 évvel később várt is, de ez már egy másik történet…

Budapest, 2013. január 22.
Kókai Károly

www.kecskemetikisvasut.hu